Ez a verseskötet egy bensőséges utazás a szerelmi csalódás romjai között. Oldalain a költői hang az elválás első hónapjain halad át, amikor az üresség és a hiány erősebbé válik, mint az emlék. A fájdalom, a magány és a nosztalgia jelölik meg egy olyan út kezdetét, amelyben minden vers megkönnyebbülés és sebhely lesz.
Ahogy haladnak a versek, a seb kezd gyógyulni: a csend már nem nyomaszt, a melankólia tanulássá alakul, és a tekintet újra megnyílik a világ felé. A lezárás nem veszteség, hanem megbékélés önmagunkkal, egy újjászületés a hamvakból.
