I LETRAVERSAL KÖLTÉSZETI DÍJ
Az étkezés az egyik legmindennapibb rituálé, ugyanakkor az egyik legjelentéssel telibb is. Szinte gondolkodás nélkül ismételjük: megterített asztal, edények, elfoglalt székek. Jelenlét, amit természetesnek veszünk, amíg valami el nem kezd változni.
Amor y pan éppen abban a pillanatban játszódik, mielőtt az eltűnés bekövetkezik, amikor a csend ráborul a terítőkre, és megzavarja a megszokott nyugalmat. Mint egy jelzés, amely előre jelzi a tüzet, mielőtt lángra lobban, a könyv abba a pillanatba merül bele, amikor a mindennapi elkezd megrepedni.
Távol attól, hogy generációs portrét alkosson, a verseskötet egy intim élményt vizsgál: egy olyan szubjektivitást, amely helyek, érzelmek és a tartozás vágyai között mozog. Egy helyen felnőni, miközben egy másikat áhítunk, állandó elmozdulás érzésében élni.
A nosztalgia itt az éhség egyik formájaként jelenik meg. Az a vágy, hogy összehozzunk helyeket, időket és embereket, akik már nem lehetnek ugyanabban a térben. Ezzel a lehetetlenséggel szemben az írás egy szeretetteljes gesztussá válik: egy mód arra, hogy közelebb hozzuk a távolságokat, és megpróbáljuk, ha csak egy pillanatra is, összegyűjteni azt, amit az élet szétválaszt.
Ezzel a könyvvel Paula Melchor elnyerte az I LETRAVERSAL KÖLTÉSZETI DÍJat, megerősítve egy olyan költői hangot, amely a mindennapi életet átszelő emlékezetről, vágyakról és hiányokról elmélkedik.
