Mennyit kell szenvednie egy testnek, hogy tartozzon valahová?
Alig tizenhét évesen a történet főszereplője talál egy mappát, amely a nevét viseli. Amikor kinyitja, egy igazságra jön rá: interszexuális. Lassan minden érthetővé válik: a családi titkok, a testén lévő jelek, a fájdalom, a bűntudat.
Huszonegy évvel később, egy alapos kutatómunka révén Candelaria Schamun úgy dönt, hogy beleveti magát saját történetébe. Így egy lenyűgöző, önéletrajzi ihletésű művet hoz létre, amelyben fokozatosan rekonstruálja identitását, hogy ma már ünnepelhesse és védelmezhesse interszexualitását, nem anélkül, hogy korán átélt volna elképzelhetetlen, erőszakos és nehéz helyzeteket.
Schamun elbeszélése erőteljes, nélkülözhetetlen, nyers és gyógyító. Egy olyan narratíva, amely ünnepli a sokszínűséget, ugyanakkor határozottan elítéli, hogyan gyakorolhat az ismeretlenség nyomást a testekre egy vélt normális állapot nevében, valamint annak következményeit.
„Ese que fui -t óvodákban, iskolákban, gimnáziumokban, egyetemeken, falvakban, városokban, utcákon, parkokban kellene olvasni... Talán így kezdenénk megérteni, hogy a világ és a testek nem olyanok, amilyennek mondták, hogy lenniük kell, és felfedeznénk, hogy nem is kellene semmilyen módon lenniük.” – Sabina Urraca
A szerzőről:
Candelaria Schamun (La Plata, 1981) újságíró és interszex író. Dolgozott bűnügyi tudósítóként a Crítica napilapnál, a Clarín társadalmi rovatában, valamint újságírói producerként a C5N csatornán, mindig a narratív és kutató újságírás területén. Ő a Cordero de Dios szerzője is, amely Candela Sol Rodríguez nőgyilkosságáról szól.
Ese que fui. Expediente de una rebelión corporal című művével az interszexualitás egyik meghatározó hangjává vált a spanyol nyelvű térségben. A könyvet az Infobae és más médiumok az év legjobb ismeretterjesztő művei közé emelték, és olyan szervezetek is elismerték, mint az Amnesty International Argentina, amely a „Voces que transforman” programjában az LGBTIQ+ közösség egyik vezetőjeként jelölte meg.
