Emilio és Octubre el voltak rendelve egymásnak. Első csókjuk egy menina szoknyája alatt történt a Prado múzeumban. Szerelmük ellenére vajon együtt lehetnek?
Emilio emlékszik, hogyan pillantotta meg anyja áttetsző hasán keresztül a Murillo másolatát, amely a madridi kórházban lógott, ahol született. Egy Magritte vászon belsejéből kérdezi magától, miért olvasta akkor az ujjára kötött piros fonal végén egy hónap nevét.
Octubre nem tudja, honnan ered a neve. Emlékszik arra az első szerelemre, akit a Prado menina szoknyája alatt csókolt meg. Kíváncsi, hol lehet most, miközben Patinir sztüx lagúnájának vize alatt merül. Amíg egymást szeretni nem tudják, fakó madárárnyékokat terveznek, tempera könnyek fakadnak varrott szemekből, Európa kiszárad, elnyeli a föld a haldokló embert, és lesz, aki megállás nélkül átszalad egy kontinensen.
Ez Emilio és Octubre szerelmi története, amelyet az egyik születésétől a másik haláláig mesélnek el, egy közeli jövőben, amikor belépünk a múzeumok háromdimenziós festményeibe, és beutazzuk egész Európát.
