A halál egy szorongó ragaszkodások hálózatában, amelyek soha nem tanulták meg elengedni.
A halál valaki szemszögéből, aki csak a saját halálát fogadja el, de másokét nem tűri. Aki megtagadja a nyilvánvaló és elkerülhetetlen elfogadását.
Ez a fanzin egy személyes elmélkedési folyamat része a halálról, amely költői próza formájában jelenik meg, szomorú cseppekben, különböző, nagyon közeli halálesetek után.
Ez a fanzin egy darabka a halál ismeretlenségétől való félelmemből. Egy sírás azokért az emberekért, akik elmentek mellőlem. Egy kétségbeesett kiáltás ennyi halál előtt, amit nem fogadok el és nem értek meg. Nem fogadom el, mert nem értem. Vagy nem fogadom el és nem értem, mert nem akarom.
A szerzőről:
Zoe García író, zenész és nemi szakterületen jártas biológus. Nem bináris transz személy, biszexuális és autista. A kreatív alkotás és a népszerűsítés között dolgozik, aktív jelenléttel a közösségi médiában, ahol neurodiverzitásról, transz valóságokról és sokszínűségről oszt meg tartalmakat, személyes, pedagógiai és kritikai nézőpontból.
Műve a költészet és az esszé között mozog, és kapcsolódik a képzéshez, a menedzsmenthez és a kulturális produkcióhoz is. A Col·lectiu Argelaga csapatának tagja, amely oktatási tevékenységeket, támogatásokat és a sokszínűséggel, befogadással kapcsolatos projekteket indít. Osztályharcos, feminista és antikapacitista aktivista. Mindig folyamatos dekonstrukcióban.
Instagram: @zoe.grks
