Keith Haring a nyolcvanas évek New York-i downtown művészeti szcénájának szinonimája.
Művei — egyszerű, merész vonalakkal és dinamikus, mozgásban lévő alakokkal — világszerte ismertté váltak,
és halála után évtizedekkel is azonnal felismerhetők maradtak. Ez a kiadás kilencven fekete-fehér képet gyűjt össze
klasszikus alkotásaiból és eddig nem látott Polaroidokból, és rendkívüli betekintést nyújt egy olyan ember életébe,
aki művésszé válni törekedve végül ikonná vált.
Keith Haring (1958–1990) az urbánus művészet és a New York-i klubkultúra egyik leglátványosabb hangja volt.
Azokon a fekete táblákon, amelyek az üres metróreklámokat fedték, és amelyeken krétával rajzolt,
valamint olyan falfestményeken, mint a Crack Is Wack vagy a Tuttomondo, egy közvetlen grafikai szókincset alkotott —
ragyogó babák, ugató kutyák, mozgásban lévő testek —, amelyek a közteret kommunikációs eszközzé tették.
Ez a gyakorlat, amelyet gyakran a rendőrség is büntetett, csak növelte hírnevét.
Elkötelezett aktivistaként támogatta a művészeti oktatást, az LGTBIQ+ jogokat és a HIV/AIDS elleni küzdelmet,
és zenészekkel, táncosokkal, tervezőkkel működött együtt, integrálva a művészetet a mindennapi életbe a
Pop Shop révén, amely SoHóban (1986) nyílt, és célja az ikonográfiája demokratizálása és a hamisítások visszaszorítása volt.
Eredeti (angol) változatban. Alapvető dokumentum alkotói folyamatának és a nyolcvanas évek kulturális kontextusának megértéséhez, saját hangján keresztül.
