Permafrost Eva Baltasar meglepő elbeszélői debütálása, egy rövid és intenzív regény, amely kegyetlen őszinteséggel vizsgálja a testet, a vágyat és a magányt egy olyan narratív hangon, amely egyszerre éles és világos.
Első személyben íródott, a történet egy olyan nő elméjébe enged bepillantást, aki egy érzelmi páncél mögött él, egyfajta belső permafrost réteggel. Ahogy a könyv címét adó állandóan fagyott talajréteg, ez a jeges membrán elválasztja őt a külvilágtól. Innen ironikusan és távolságtartóan figyeli mindazt, ami körülötte van: egy megszállott és irányító anyát, egy gyógyszerekkel kezelt normálisnak tűnő testvért, és egy számára mélyen idegen környezetet.
A főszereplő öngyilkos késztetésekkel és könyörtelen életfelfogással él együtt, ugyanakkor intenzíven átadja magát annak, ami életben tartja: a szexnek más nőkkel, az irodalomnak és a művészetnek. A legtestibb hedonizmus és a halál iránti állandó vonzalom között a történet egy elektromos monológként halad előre, tele fekete humorral, intelligenciával és radikális őszinteséggel.
Baltasar írásmódját költői múltja határozza meg, tele van erőteljes, fizikai képekkel, amelyek a testet a regény valódi területévé teszik. Permafrost így egy közvetlen, éles és mélyen személyes mű, amely a női szabadságról, a vágyakról, a választott magányról és a világban való létezés nehézségéről elmélkedik.
Ezzel a regénnyel Eva Baltasar megkezdi azt a narratív tríptichont, amelyet a Boulder és a Mamut folytatnak, három összekapcsolt könyvet, amelyek a női identitás és tapasztalat különböző szakaszait és formáit vizsgálják.
