Albrecht Dürer vitathatatlan zsenije az északi reneszánsznak, egy látomásos művész, aki nem korlátozódott egyetlen médiumra. Legyen szó festészetről, rézkarcról, rajzról vagy művészetelméletről – mindet lenyűgöző szakértelemmel művelte. Élete során híres volt patríciusok és nemesek portréiról, és ő volt az, aki ragyogó rajzaival és akvarelljeivel az egyszerű vázlatot önálló művészeti formává alakította. Olyan művek, mint a Mezei nyúl, a megfigyelés csodái. Az életet olyan pontossággal és érzékenységgel ragadják meg, amely ma is lenyűgöző.
A császári szabad királyi város, Nürnberg, amely akkor élte virágkorát, Dürer otthona volt. Ugyanakkor utazásai során találkozott a reneszánsz humanizmusával, Velence színeivel és a klasszikus szépség eszméivel. Mindezeket az impulzusokat magába szívta, és észak-európai precizitással újraértelmezte. Mint I. Maximilian császár udvari művésze és olyan humanisták, mint Erasmus Rotterdami bizalmasa, természetesen mozgott korának jelentős alakjai között. Méret- és aránytanulmányai Európa egyik nagy gondolkodójává tették. Mindazonáltal soha nem hagyta abba a lenyűgöző intimitású művek létrehozását – a bátor önarcképtől a kifinomult rézkarcokig és a gondosan megfigyelt tanulmányokig.
A kötet az összes ismert festményt – amelyek közül több újrafotózott – és közel 500 rajzot tartalmazva ragadja meg Dürer zsenialitásának sokszínűségét. A monumentális oltárképektől az intim portrékig, az érzékeny környezetábrázolásoktól a merész kísérletekig egy olyan művész képe bontakozik ki, aki egyszerre volt kora embere és előfutára, egy megújító, akinek látásmódja ma is aktuális. Ez a kötet sokkal több, mint egy kézikönyv: egy olyan polihisztor előtt tiszteleg, aki továbbra is ámulatba ejt és inspirál.