Elmélkedés arról, milyen fontos, hogy az emberek az év 365 napján láthatóak legyenek a HIV-fertőzéssel élők számára.
Azoknak, akik HIV-vel élünk, a december 1-je az év mind a 365 napja.
Akik úgy döntünk, hogy láthatóak vagyunk, nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak annál, aki úgy döntött, hogy nem az. De a láthatóságunk hatalmas értéket ad hozzá. Valakinek most kell megtennie, ahogy mások tették korábban. Gondoljunk bele, mi lenne, ha épp ellenkezőleg lenne, ha mindannyian hallgattunk volna. Milyen helyzetben lennénk? Ki jelentette volna be, foglalta volna el az utcákat, emlékezett volna az első áldozatokra, vigyázott volna az örökségükre, követelte volna az egészségügyi intézkedéseket? Valakinek meg kell tennie, azokért, akik már megtették. Azokért is, akik soha nem fogják megtenni.
Pedro Cahn és Santiago Moreno Guillén doktorok, Carmen Martín, Gastón Devisich és Emilio de Benito újságíró szövegeivel. Valakinek meg kell tennie.
A szerző életrajza
Gustavo Pecoraro (Mar del Plata, 1965) író, forgatókönyvíró, újságíró és költő. Öt könyvet, két tanulmányt és három verseskötetet jelentetett meg. Néhány verse szerepel a La lira marica. Una antología de poesía homoerótica argentina (Saraza, 2022) című antológiában. A Página 12 Soy mellékletének, a La Garganta Poderosa-nak, a Casa País-nak, a Cosecha Roja-nak és számos más médium munkatársa volt. Vezeti a Puto viejo, Aquí me pongo a contar és Zona de respuestas podcastokat. Társszerzője az El puto inolvidable. Vida de Carlos Jáuregui dokumentumfilmnek, valamint a Luces azules és a Marta, vení forgatókönyvírója. Jelenleg Madridból tudósít az Infobae számára; kommunikációs tanácsadó a Fundación Huésped-nél; és tanácsadó a Nemzeti Kongresszus Nők és Sokféleség Bizottságában. A De querer así az első regénye.
