Amy Winehouse a kortárs zene egyik legragyogóbb és legkülönlegesebb fejezetét képviseli. Hangja, a nyers erő és a teljes sebezhetőség keveréke, nemcsak a soult és a jazzt hozta vissza a nagyközönség számára, hanem mély őszinteséggel ruházta fel azokat. Öt Grammy-díjjal egyetlen munkáért és egy olyan hatással, amely újradefiniálta a női szerzői szabványt a 21. században, Winehouse a brit zenei reneszánsz legbefolyásosabb alakjává vált.
A Back to Black album nem csupán karrierje csúcspontja; alapvető mű, amely megváltoztatta a zeneipar menetét 2006-os megjelenése óta. Mark Ronson és Salaam Remi produceri munkája alatt ez a mű sikeresen ötvözte a hatvanas évek vokálcsoportjainak esztétikáját egy kortárs, nyers dalszöveggel. Ez a bakelit (LP) kiadás lehetővé teszi az eredeti felvételi szessziók harmóniai gazdagságának és akusztikai mélységének megtapasztalását azzal az autentikussággal, amit csak a fizikai hordozó nyújthat.
A lemezbe való elmélyülés a "Rehab" alapelveinek kinyilatkoztatásával kezdődik, egy olyan szám, amely globális jelenséggé vált, és bizonyította Winehouse képességét arra, hogy a személyes tragédiát élvonalbeli művészetté alakítsa. Az LP során a műfajok közötti átmenet hibátlan: a ska és doo-wop hatású ritmusoktól a "You Know I'm No Good" című számban a lemez címadó, szívszorítóan komoly darabjáig, a "Back to Black"-ig, ahol a hangszerelés a klasszikus hangfalak előtt tiszteleg.
Az album a jazz és az R&B árnyalatait is feltárja mesterművekben, mint a "Love Is a Losing Game" és a "Tears Dry on Their Own", dalok, amelyek megerősítették hírnevét generációja egyik legjobb szerzőjeként. Összességében a mű 11 száma átfogó képet nyújt egy tehetségről, amely ebben a nagy hűségű formátumban egy kimeríthetetlen hangörökségként és minden lemezgyűjteményben kötelező történelmi értékű darabként igazolódik.
