Miért szeretünk annyira „elpazarolni” magunkat?

Ezt a kérdést teszik fel Bob Pop Ebben a rövid, de metsző esszében Bob ötvözi az iróniát, a kulturális reflexiót és a személyes tapasztalatokat. Jellegzetes stílusával – úgy ír, ahogy beszél, úgy beszél, ahogy gondolkodik, és nagyon jól gondolkodik, ahogy Andreu Buenafuente mondja – az ivás mértéktelenséghez való vonzódását tárja fel, azt a közös szédülést, amely lehet játék, felszabadulás, és egyben veszély is.

A szerző bensőséges vallomás és szociológiai megfigyelés között elmélkedik az alkoholról mint társadalmi rituáléról, a másokra való támaszkodásunkról és arról a bizonyosságról, hogy néha senki sem lesz ott. Mindezt a humor, a szellemesség és a gyengédség összetéveszthetetlen keveréke hatja át.