Amikor M.C. Gaines átadta az EC Comics kiadót 25 éves fiának, Bill Gainesnek, senki sem sejtette, milyen hatással lesz ez – nemcsak a képregényekre, hanem a globális popkultúrára általában. Bill Gaines és az alkotó Al Feldstein fiatalkoruk pulp sci-fi történetei és különc fantasy irodalma ihlette őket, hogy megalkossák az első számokat abból, ami később az első igazi folytatásos sci-fi magazinná vált. Olyan történeteket, lényeket és világokat fejlesztettek ki, amelyek ilyen formában korábban még nem léteztek.

Egészen másként, mint Flash Gordon és Buck Rogers egyszerű űrkalandjai, a Weird Science kifinomultabb, erkölcsileg ambivalens és gyakran nyomasztó történetei nagy népszerűségre tettek szert az atomkorszakban felnövő olvasók körében. A nukleáris fenyegetés, az etikai alapelvektől elszakadt tudomány pusztító hatásai és a hidegháború világkormányainak lassú térnyerése elkezdte beárnyékolni az amerikaiak életét és mindennapjait.

A Weird Science első száma 1950 tavaszán jelent meg az újságárusoknál. A következő kéthavonta megjelenő kiadványok az olvasókat egy folyamatosan változó kaleidoszkópba vezették be „Scientific SuspenStories” címmel, marsi inváziókkal, gyilkos androidokkal, sikertelen időutazásokkal, kizárólag nőkkel lakott bolygókkal és még sok mással.

Harvey Kurtzman, Wally Wood és Joe Orlando későbbi képregénylegendák növekvő csoportjának támogatásával a Weird Science egy egész generáció kollektív képzeletét formálta. Gaines és Feldstein olyan témákhoz mertek nyúlni, amelyeket a folytatásos képregények ritkán érintettek. Olyan látomásos művészek, mint Wood, meghatározták a műfaj esztétikai és társadalmi hatását azzal, hogy futurisztikus perspektívákat és lehetetlen technológiákat olyan részletességgel ábrázoltak, mintha nemcsak kitalálnák őket, hanem valóban a jövőbe tekintenének.

Az 1. kötet a Weird Science első tizenegy számát gyűjti össze, és az eredeti ragyogásában adja vissza a teljes képregényeket. A műalkotásokat nem újraszínezték, hanem minden egyes oldalról nagyfelbontású fényképeket használtak, ahogy több mint fél évszázaddal ezelőtt nyomtatták őket. Az akkori olcsó, tökéletlen nyomtatásból adódó problémák korrigálására korszerű retusálási technikákat alkalmaztak. Az eredmény egy hibátlan termék, amely megőrzi a klasszikus pulp képregénymagazinok jellegét és hangulatát, de frissen, világszínvonalú nyomdagépen készült, a múlt gazdasági és időbeli korlátai nélkül.

Az EC-szakértő Grant Geissman bevezető esszéje ismerteti a történetek és alkotóik történelmi, kulturális és művészeti hátterét. Ez a gyűjtemény kötelező minden rajongónak, aki szereti a hátborzongatót, a furcsát és a fantasztikumot.