Amikor Vera kislány volt, egy démon kísértette a házukat, és zaklatta az édesanyját, idegeit kalapálva addig, hogy napokig ágyhoz kötött legyen. Az „űzés” ülései között egy meiga segítségével és pszichiáterhez járva, évről évre a babona lassan elhalványult, hogy helyet adjon a diagnózisnak. De a bántalmazás, a betegség és a különcségek ellenére az anya és lánya közötti kötelék ellenáll az időnek és a viharoknak.
Az Angoulême-i (Franciaország) Maisons des Auteurs rezidenciája alatt készült El cuerpo de Cristo mindenekelőtt egy lány szerelmi vallomása az édesanyja felé, akiről túl korán kell gondoskodnia. A bensőséges élményen túl ez egy tragikus és egyetemes portré egy nőről, aki a lány, anya és feleség szerepek csapdájába esett egy patriarchális, szegény és katolikus Spanyolországban.
A művet Bea Lema jegyzi, elnyerte a 2024-es Nemzeti Képregény Díjat, és elismerték formanyelvéért, textúráiért és kompozícióiért, humoráért és költői látásmódjáért, valamint azért az érzékenységért, amellyel a mentális egészséget saját tapasztalatból és az ápolás fontosságának hangsúlyozásával közelíti meg.
