Pedro Almodóvar legszemélyesebb könyve: tizenkét történetben megfogalmazott önarckép, amely feltárja az írás iránti titkos szenvedélyét.

„Ez a könyv áll a legközelebb egy töredékes önéletrajzhoz. [...] Az olvasó végül a lehető legtöbb információt kapja rólam, mint filmesről, mint történetmesélőről, és arról, hogyan fonódik össze az életemben az egyik és a másik dolog.”

Így határozza meg a szerző ezt a kötetet egy briliáns bevezetőben, amely egyben keretként is szolgál: a tizenkét történet, amelyből áll, több időszakot ölel fel, az 1960-as évek végétől napjainkig, és tükrözi néhány legbensőségesebb megszállottságát, valamint művészi fejlődését. A sötét iskolai évek, a szépirodalom hatása az életre, a véletlen váratlan hatásai, a humor kifinomultsága, a hírnév árnyoldalai, a könyvek iránti rajongás és a narratív műfajokkal való kísérletezés néhány olyan téma, amelyek ezt a lényeges, több jelentésréteget tartalmazó könyvet átszövik.