Mennyit kell szenvednie egy testnek, hogy tartozzon valahová?
Alig tizenhét évesen a történet főszereplője talál egy mappát, amelyen a neve áll. Amikor kinyitja, egy igazságra jön rá: interszexuális. Lassan minden érthetővé válik: a családi titkok, a testén lévő jelek, a fájdalom, a bűntudat.
Huszonegy évvel később, egy fáradságos kutatómunka révén Candelaria Schamun úgy dönt, hogy beleveti magát saját történetébe. Így egy lenyűgöző, önéletrajzi jellegű művet hoz létre, amelyben fokozatosan építi fel identitását, hogy ma már ünnepelhesse interszexualitását és megvédhesse azt, nem anélkül, hogy nagyon korai életkorától elképzelhetetlen, erőszakos és nehéz helyzeteken ment volna keresztül.
Schamun elbeszélése erőteljes, nélkülözhetetlen, nyers és gyógyító. Egy olyan történet, amely ünnepli a sokszínűséget, ugyanakkor határozottan elítéli, hogy a tudatlanság miként gyakorolhat nyomást a testekre egy vélt normális állapot nevében, valamint annak következményeit.
„Az, aki voltam óvodákban, iskolákban, gimnáziumokban, egyetemeken, falvakban, városokban, utcákon, parkokban kellene, hogy olvassák… Talán így kezdenénk megérteni, hogy a világ és a testek nem olyanok, amilyennek mondták, hogy lenniük kell, és felfedeznénk, hogy nem is kellene semmilyen módon lenniük.” – Sabina Urraca
A szerzőről:
Candelaria Schamun (La Plata, 1981) újságíró és interszexuális író. Dolgozott rendőrségi tudósítóként a Crítica napilapnál, a Clarín társadalmi rovatában, valamint műsorvezetőként a C5N csatornán, mindig a narratív és kutató újságíráshoz kötődve. Ő a Cordero de Dios szerzője is, amely Candela Sol Rodríguez nőgyilkosságáról szól.
Az, aki voltam. Egy testi lázadás aktája című művével a spanyol nyelvterületen az interszexualitás egyik meghatározó hangjává vált. A könyvet az Infobae és más médiumok az év legjobb ismeretterjesztő művei közé sorolták, és olyan szervezetek is elismerték, mint az Amnesty International Argentína, amely a „Voces que transforman” programjában az LMBTQI+ közösség egyik vezetőjeként említette.
