A Hombres con un diente de leche című műben gyengéd és szokatlan elmélkedés található a férfiasságról, az osztályról és az apa-fia kapcsolatról. A mező a szemhatárig terjed, de nem lehetőségként vagy idilli térként, hanem munkaterületként. Luis Díaz szavakat ad a száraz sebnek, a fullasztó hagyománynak, a kezeknek, amelyek töviseket tépnek ki és nyírt gyapjút, arra, amit soha nem mondtak ki.
