Órgia egy színdarab, amely egy valós hely visszhangjából született: a sevillai Miraflores elmegyógyintézetből, ahol annyi nő élt bezárva és elnémítva. A szöveg összefonja történeteiket azoknak a beszámolóival, akik az utolsó negyed század pszichiátriai átalakítása során dolgoztak azon, hogy visszaadják méltóságukat, valamint a mai nők hangjaival.
Nemek szerinti nézőpontból egy elmélkedést kínál a női lelki egészségről és az azt körülvevő megbélyegzésekről, és a közösségi cselekvést jelöli meg kiútként. Egy darab, amely arra hív, hogy nevezzük meg és gondoljuk újra, eufemizmusok nélkül, olyan szavakat, mint őrület, hisztéria, norma és nő, hogy közösen képzeljünk el változást.
