A versek nyugtalanul mozognak a könyvek lapjain, mert amire a történeteik, metaforáik és ritmusaik törekednek, az az, hogy visszatérjenek a levegőhöz, amelyből származnak. A versek, még a legelvontabbak és képektől mentesek is, a levegőben vannak megjelölve (képkockák, vonalak, írásjelek, szegélyek), de kevesen veszik ezt észre. Laura Pérez Vernetti, aki tudja ezt, kiválasztott néhány verset, hogy kiszabadítsa őket ketreceikből, és visszaadja őket a levegőnek. Aki leveget mond, az nagylelkű tekintetet, átváltozott szemeket, rendkívül érzékeny észlelést ért alatta. Versek, amelyek hirtelen testet öltenek és lakhatóvá válnak. Micsoda varázslat és mennyi szeretet.
Grafikus változatok versekről, amelyeket írtak: Jesús Aguado, Isabel Bono, Agustín Calvo Galán, José Ángel Cilleruelo, Luis Alberto de Cuenca, Javier Fernández, Menchu Gutiérrez, Aurora Luque, Julia Otxoa, José Luis Piquero, Esther Ramón és Miriam Reyes.
