Egy történet arról, milyen nehéz helyet találni magunknak, ha nem születünk vele.

Már második osztályos korában, amikor megnyert egy rajzpályázatot, Anna tudta, hogy a tehetség egyben ígéret is: hogy nem szabad csalódást okozni. Az első díj, egy filctollkészlet, hirtelen önként vállalt kötelezettséggé vált, hogy mindig jobban kell festenie, túl kell szárnyalnia azt a szintet. Ezért, amikor már harmincas éveiben járva felkínálnak neki egy lehetőséget, amely katalizálhatná művészi karrierjét, valami benne összetörik.

Maria Manzoni, az ország legfontosabb galériásának és a kortárs művészeti magángyűjtés kiemelkedő alakjának hívása mély alkotói és egzisztenciális válságot indít el. Anna nemcsak a piac nyomásával néz szembe, hanem a gyerekkorának elutasítással és bűntudattal átszőtt emlékeivel, egy alapvető barátság megrepedésével, és azzal a gyanúval, hogy talán valami fontosat árult el az út során.

A „La boca llena de trigo” egy csodagyerekként induló lány története, aki most egy üres vászonba zárt nővé vált. Egy történet a véletlenről, a szabadság és engedelmesség közötti feszültségről, az őszinteség vágyáról önmagunkkal és múltunkkal szemben. Elmélkedés az önmagunkkal szembeni elvárásokról, a színlelésről és az érzelmi, anyagi bizonytalanságról, amellyel szembe kell néznie annak, aki egy még mindig a meritokrácia illúziójához ragaszkodó világban próbál érvényesülni.

Mayte Gómez Molina plasztikus, ironikus és éles stílusban debütál a prózában egy mélyen intim regénnyel, amelyben a láthatóvá válás szédülete és a megfelelés félelme radikális elköteleződéssé válik az önmagunkról és másokról való gondoskodás mellett, mint ellenállás formája. Egy olyan regény, amelyben a művészet nem csupán téma, hanem seb: ami fáj, ami megment, ami összeköt minket.