Patrycja és Lukrecja két transzvesztita, akik egy kommunista államban nőttek fel. A hetvenes és nyolcvanas éveket a peremvidéken töltötték, és a nyomorban találták meg a ragyogást, parádézva parkokban és közfürdőkben, szovjet katonákat csábítva, részegek költségén élve, miközben barátaik a szifiliszben haltak meg.
Akinek nem volt része ebben, annak ezek a szégyentelen és gonosz történetek botrányosnak tűnnek. Most éppen Lubiewóba készülnek, egy tengerparti, turisztikai városba a Balti-tengernél, ahol egy fiatalabb, felszabadult meleg generáció él, és rájönnek, hogy a mai, reakciós és jóérzésű Lengyelországban melegnek lenni már nem olyan érdekes, mint a kommunisták idején volt. Az öregek és a fiatalok heves harcot vívnak. Az előbbiek a saját elpuhult szokásaikat követelik vissza, és bizonyos nosztalgiát táplálnak a kommunista Lengyelország iránt. Az utóbbiak, akik civilizáltabbak, egyenlőséget, tiszteletet, házassági és örökbefogadási jogot követelnek... Mindannyian élvezik a vitát és a különcséget. Ahogy a Dekameronban, Lovetownban is keverednek a portrék, anekdoták, erotikus jelenetek és a féktelen emlékek, és elvezetnek minket egy rejtett világba. Pasolini örököseként, de ugyanakkor a Brooklyn utolsó kijárata Selby-jeként is, Witkowski irodalmi bravúrt hajt végre. Állandóan váltogatva a nézőpontot, a tragédiától a komédiáig, az idilltől a szatíráig, a mocskostól a fennkölttig, egy olyan szabadsággal, amely gúnyt űz minden tabuból.
