Maricas malas egy ragyogó szöveg a szabadság és a disszidenciák mellett. Megtudhatjuk, hogyan érint minket mindannyiunkat az LGTBIQ+ küzdelem, amely egy valódi társadalmi és osztályharc, és amely utat nyit egy korlátoktól mentes élet felé.
„De hát már házasodhattok, mit akartok még?” Mit lehet kívánni azon túl, hogy produktív családot alapítsunk, új munkavállalókat hozzunk a világra, adókedvezményt kapjunk, és biztosítsuk, hogy halálunk után a vérünk vére örökölje azt a keveset, amit a saját verejtékünkkel gyűjtöttünk össze? Van-e ennél jobb, reményteljesebb ígéret, mint a régóta vágyott, követelt és végre elért normális élet?
A normalitás illúziója, mint egy konkrét fogyasztási mód, akadályává vált a társadalmi és osztályharcoknak. Az a vágy, hogy beilleszkedjünk a „normálisba”, hogy észrevétlenek maradjunk, elhallgattatta a vitában a disszidenciákat és azokat az életmódokat, amelyek távol állnak a kapitalista termelő és reprodukciós rendszertől.
Ezzel szemben most inkább más életmódokat kellene követelnünk, amelyek az egész társadalmat arra hívják, hogy a peremekről változzon meg, hogy „melegedjen be”, forradalmasítsa az érzelmeket, a gondoskodást és a gyönyöröket is. Egy alternatív út, egy kollektív horizont, amely nem zárja ki azokat a valóságokat, amelyek ellentmondanak egy olyan társadalomnak, amelynek középpontjában a nukleáris, cishetero család áll.
Borítóillusztráció: Wojciech Woś
Christo Casas, újságíró és antropológus, a Maricas malas című művében egy esszé és személyes elbeszélés közötti szöveget mutat be, amelyben felfedezhetjük, hogy a queer küzdelmek mindannyiunkat érintenek, egy valódi társadalmi és osztályharc, amely a disszidenciából épít közös jövőt. Egy világos esszé, amely valódi meghívás az egész társadalom számára, hogy elmélyedjen saját disszidens gyakorlataiban, és büszke legyen rájuk.
