Oaxacában, a Tehuantepec-földszoros zapoték régiójában a nemi kettősség összezavarodik a muxe’ személyekkel szemben, akik férfi nemi szervekkel születnek, de lemondanak szimbolikus hatalmukról, hogy a nőiességet öleljék át. Elvis Guerra a Ramonera című művében nemcsak a perifériás identitásokat vállaló testek kizárására vagy erőszakára tesz kritikát, hanem a muxe’-ek mitizálására is. Ez egy radikális felülvizsgálata annak az epikus elbeszélésnek, amely egy kirekesztett kisebbségről szól, azzal a céllal, hogy visszaállítsa zapoték kultúrájukat és olyan gyakorlatokat, amelyek teljes mértékben megfelelnek a mai kortárs társadalomnak. Mert amikor egy test politikai jelentősége osztályharccá vagy ellenállássá válik, a hegemónia, amely hatalmi struktúrájának fenntartására törekszik, megmutatja erejét, hogy érvényesítse a megszokott történetet, kizárjon bizonyos életutakat, elutasítsa azokat, ugyanakkor befogadja őket ellenőrző mechanizmusok alatt, mint parazitákat, mint vírust. Ezért van szükség arra, hogy a költészet politikai ellenállás cselekedete legyen. Ezért kell meghallgatnunk Elvis Guerra hangját.
