Egy finom, visszafogott és eleven könyv a családi kötelékekről, a hiányról és az írásról. Egy ragyogó gyászdal.
Tíz évvel apja halála után a könyv elbeszélője úgy dönt, megírja azt. Az öngyilkosság árnyékában, amely megfosztja a gyásztól, megkérdezi magától: lehetséges-e megtalálni a búcsú szavait, amely soha nem hangzott el? Így ez a személyes és bensőséges történet kutatássá válik arról, hogyan szövődnek a családi kötelékek, mit ítél el a hallgatás, hol rejtőzik egy történet igazsága.
De az írás megbukik, és a szerző az öngyilkos írók életrajzaihoz és utolsó jegyzeteihez fordul, hogy felépítsen egy lehetséges, kísérleti búcsút. Csak egy többszólamú és közösségi elbeszéléssel tud visszatérni az élet elfeledett sarkaiba, oda, ahol az emlékezet üressé válik.
Relíquia így családi krónikává alakul, amely az íráshoz való eljutásról és a teremtés értelméről szóló elmélkedést tartalmaz; egy szöveg a halálról és a hiányról, amely a barátság és a szerelem legragyogóbb pillanataihoz vezet. Visszafogott stílusban, csavarok nélkül Pol Guasch egy finom és eleven könyvet alkotott: egy ragyogó gyászdal.
