Egy finom, visszafogott és eleven könyv a családi kötelékekről, a hiányról és az írásról. Egy ragyogó gyászdal.
Tíz évvel apja halála után a könyv elbeszélője úgy dönt, megírja azt. Az öngyilkosság árnyékában, amely megfosztja a gyásztól, azt kérdezi: lehetséges-e megtalálni a búcsú szavait, amely soha nem hangzott el? Így ez a személyes és bensőséges történet kereséssé válik annak megértésére, hogyan szövődnek a családi kötelékek, milyen ítéletre juttat a hallgatás, és hol rejtőzik az igazság egy történetben.
De az írás megbukik, és a szerző az öngyilkos írók életrajzaihoz és utolsó jegyzeteihez fordul, hogy felépítsen egy lehetséges, kísérleti búcsút. Csak egy többszólamú és közösségi elbeszéléssel térhet vissza az élet elfeledett zugaihoz, oda, ahol az emlékezet üressé válik.
Reliquia így családi krónikává válik, amely tartalmaz egy elmélkedést az íráshoz való eljutásról és a teremtés értelméről; egy szöveg a halálról és a hiányról, amely a barátság és a szerelem legragyogóbb pillanataihoz vezet. Visszafogott, egyenes stílusban Pol Guasch egy finom és eleven könyvet alkotott: egy ragyogó gyászdal.
